UK Pavilon
Expo 2025 Oszaka

A feladat

Az Immersive International kapta a megbízást az Egyesült Királyság pavilonjának kreatív anyagára a 2025-ös oszakai világkiállításra, a brit kormánnyal együttműködésben. Egy nemzeti pavilon nagyjából a legnagyobb tétű vizuális munka, ami létezik: a képeket kormányzati döntéshozók hagyják jóvá, a nemzetközi sajtó közli őket, és hat hónap alatt milliók látják a helyszínen.

Vizuális alkotóként csatlakoztam a csapathoz, távolról dolgozva az art directorok mellett. A fókuszom a képkomponálás és az AI-alapú vizuális gyártás volt: az instrukciókból, referenciákból és nyers renderekből olyan kész képkockákat készíteni, amelyek sajtófelbontásban is megállják a helyüket, és a teljes szetten belül egységesek maradnak.

Amivel hozzájárultam

• AI-alapú képkomponálás: generált elemek, renderelt geometria és fotós alaplapok összeépítése úgy, hogy az eredmény egyetlen fotónak látsszon, ne kollázsnak.
• Koncepciórajzok és felderítő képkockák, amelyekkel gyorsan lehetett irányokat tesztelni a gyártási idő elköltése előtt.
• Vizuális minőségellenőrzés a teljes képszetten: fény, objektívviselkedés, anyagok, szín és méretarány egységessége a különböző alkotók képei között.
• A saját szakmai ítéletem és korábbi vezetői tapasztalatom behozása, nem pusztán a kiadott listák végrehajtása.
• Munka csapaton belül és teljesen önállóan is, attól függően, mit kívánt az adott határidő.

Csapatban és egyedül

Amit a legtöbbre tartok ebben a munkában, az a munkamód. Bizonyos anyagoknál egy nagyobb art direction folyamat része voltam, pontosan valaki más kialakított látványvilágához igazodva. Másoknál kaptam egy célt, és végig én oldottam meg: a referenciagyűjtéstől a sajtókész fájlig.

A két mód más fegyelmet kíván. Csapatban az a dolgod, hogy a munkád láthatatlan legyen: senki ne tudja megmondani, melyik kép a tiéd. Egyedül az a dolgod, hogy meghozd azokat a döntéseket, amelyeket egy art director hozna, és mindegyiket meg is tudd védeni.

Külön megbízás: az AI tartalomcsapat vezetése

Ez a rész egy másik projekt volt az Immersive Internationalnél, nem a brit pavilon, és azért fontos, mert itt volt a legnagyobb a felelősség.

Azon a különálló, nagy tétű projekten az AI tartalomcsapat vezetőjeként dolgoztam. A csapat szándékosan sokszakmás volt: fotósok, digitális alkotók és építészeti szakértők, mindenki más szakmai nyelvvel ugyanarra az eredményre. A felelősségem a csapat felügyelete és a velük együtt végzett munka volt, nem pusztán a feladatkiosztás.

• A vizuális mérce felállítása és tartása, hogy a nagyon eltérő szakemberektől egységes anyag érkezzen.
• Fordítás a szakmák között: amit egy építészeti szakértő nevez helyesnek, nem ugyanaz, amit egy fotós.
• Az AI-generált és komponált anyagok átnézése, irányítása és javítása, mielőtt továbbmentek.
• A csapat mozgásban tartása olyan ütemterv mellett, ahol újrafotózásra vagy újrarenderelésre nem volt mód.

Amit elvittem belőle

A generatív eszközök nem teszik feleslegessé a fotós és art direction ítéletet, hanem felértékelik. Azok a képek működtek, ahol valaki elég jól értette a gyújtótávolságot, a fényesést és az anyagok viselkedését ahhoz, hogy észrevegye, amikor a modell finoman téved.

Ez a kombináció, vagyis a fotós szakmai alap, az AI gyártási eszközökben való otthonosság és a vegyes csapat vezetésének képessége, azóta is minden munkám alapja.